Lélekvándorlás

Emberek, a lélek nem vándorol sehova!

Képzelj el egy magasabb dimenziós hálózatot, aminek számtalan végpontja van. Azért hiszed azt, hogy létezik lélekvándorlás, mert egyéni tudatban értelmezed a témát a külvilágban. Amikor valaki meghal, az az egyik végpont passzív állapotba kerülését jelenti, de ugyanazon a hálózaton még rengeteg végpont van, amik aktívak maradnak. Mivel léteznek párhuzamos valóságok is, ahol az illető nem hal meg, nincs minek vándorolnia, mert eleve ott van. Ez egy belső hálózat, ahol ha egyéni tudat értelmezésben ugyanannak az egyéni tudatnak a halál utáni további útjáról vagy létezéséről beszélünk, akkor alapvetően két irányba következtethetünk:

1. A tudat
2. A lélek

A lélek értelmezése könnyebb, mert az ott van a többi emberben és ott lesz abban a párhuzamos valóságban is, ahol az elhunyt másnap reggel ébred az ágyában és ebből az egészből nem vesz észre semmit. Maximum fura álmai és gondolatai támadnak, esetleg emlékei soha meg nem történt dolgokról. Ha azt állítom, hogy létezik olyan, hogy lélekvándorlás, az akkor sem kifelé vándorol, hanem befelé a tudati hálózat felé mint információ. Ami a félreértést okozhatja az, hogy ilyenkor a lelket az emberek összetévesztik a tudattal, mert a lélek az állandó, míg a tudat köthető az egyes egyénekhez.

Amikor olyat látok a TV-ben, hogy spirituális nyomozók műszerekkel kommunikálnak halottakkal bizonyos szellemjárta helyeken, ahol még találnak is bizonyítékot, az egy bug ebben a rendszerben, aminek oka a teremtőerővel rendelkező hit. Mivel az emberek tévesen engedelmeskednek annak az amúgy logikus (tév) hitnek, hogy a lelkek kívül vándorolnak, egyben létre is hoznak egy olyan anomáliát, amit Benn nehezen értenek. Ebben az anomáliában előfordulhat, hogy halálról alkotott hit vezeti a halál utáni utat és létre is hoz egy ghostot, ami viseli is a hit által rá ruházott jellemzőket, de ezek amolyan másolatok, amik rendelkeznek az elhalálozott bizonyos lenyomataival. Azaz ezeket a szellemeket tulajdonképp te magad hozod létre és mivel létre is jönnek, te a műszereiddel bizonyítani is tudod a jelenséget, ami a lényeg tekintetében teljesen félre is viszi a dolgok helyes értelmezését.

Vannak olyan nagyobb tudású beavatott emberek, akik két világ közé rekedt lelkekről beszélnek és ez okozza az anomáliát, mert ezek az emberek megtehetik, hogy a lelkek útját a normál befelé irányról kifelé térítik egy számukra nem ideális környezetbe, ahol aztán bolyonganak, mert nem találnak utat befelé. Ilyenkor számukra az egyetlen lehetőség, hogy megszállnak olyan élő embereket, akik halálával megtalálják útjukat befelé. Ilyen két világ közé rekedést előidézheti még az, hogy valaki nem akarja elengedni az elhunytat, azaz húzóerőt képez rá, amit a hite szerint a külvilágba irányít, ahol két (emberi hittel teremtett) nem anyagi tartományba vetített mesterséges szellemi világ vár rá, a Menny és a Pokol. Ahonnan letekintenek szeretteikre, segíti őket és látják azt, hogy mondjuk valaki fejújít egy autót, ami a szívéhez nőtt annak idején és biztos nagyon örül neki, de az igazság az, hogy a kérdés már abban a helyzetben, ahova az elhunyt kerül számára már teljesen lényegtelen. Őt onnantól már az abból a helyzetből szabadulás fogja elsősorban érdekelni, hogy mondjuk abban a párhuzamos valóságban, ahova szívesebben kerülne, oda is kerüljön.

Amikor engem, akiről az terjedt el XD-ben, hogy mindenféle problémákat képes megoldani a logikai alapú rációjával ehhez a problémához vezettek, létrehoztam egy önálló szférát, amiben meg is oldottam a hazautaztatás kérdését ezeknek a tudatoknak és eltérült lélektöredékeknek. Azaz a probléma úgy is meg van oldva, hogy közben folyamatosan újratermelődik ez a helyzet, csak így egy kis kitérővel.

Ha szeretném pár mondatban rendezni a fejekben ezt a témát, inkább úgy jellemezném ezt a halál kérdést, mint egy toronyházat, ahol az egyszerű hit szerint a Menny az eggyel feljebb lévő emelet, a Pokol pedig az eggyel lejjebbi. Ahol az, hogy ki az angyal és ki a démon attól függ, honnan tekintesz ugyanarra a lényre. Az eddigi munkám során felhalmozott tapasztalataimra alapozva a halál utáni lehetséges irányok a következők, ha ebben most nem veszem bele az imént vázolt anomáliát:

1. Párhuzamos valóságban ébredsz, ahol csak a jelenéleti emlékeid maradnak
2. Visszatérsz (vagy a magasabb dimenziós szinted miatt előre mész) az időben az idővonal egy adott pontjára, ahol egy alvás utáni ébredéssel folytatod az ottani életet, megajándékozva az ottani önmagadat az evilágban összegyűjtött tudással és tapasztalattal
3. Megszületsz az idővonal folytonosságában az eddigi valóságban egy új testben
4. Megszületsz a magasabb dimenziós lehetőségeid okán az idővonalénak egy tetszőleges idejében akár a távoli múltban vagy jövőben
5. A mennyben ébredsz, ami lehet ugyanez a világ egy emelettel feljebb
6. A Pokolban születsz, ami lehet ugyanez a világ egy emelettel lejjebb azzal a megjegyzéssel, hogy ha neked az eggyel lejjebbi szint jobban bejön, az nem fogod Pokolnak érezni (ha mondjuk fenn tilos egy csomó minden egy csendesebb áramlás miatt, amit addig szerettél csinálni, akkor te a fennt fogod inkább pokolnak érezni)
7. legjobb az, ha halálod előtt inkább a számodra ideális következő világot célzod be a hiteddel és ezt ismétled az ottani életed végén

Mintha egy PC-n játszanál egy kalandjáték programot (=a valós életed egy holografikus világban), ahol úgy tudsz pályáról pályára lélekvándorolni, hogy tulajdonképp rajtad múlik a következő pálya kiválasztása, ha tudatosan csinálod. Ennek hiányában marad az az intézményrendszer, amire vallásokként tekintünk és ilyen értelemben olyanok, mint nagy forgalmú utazási irodák.


 

Ez a fickó nem fikció