Halálkutatás | felfedezés

english vserion

Itt mindenki csak hisz valamit és feltételezésekre alapozza hitét. Ezen a terepen a tudomány is bajban van, mert bizonyítani bármit is csak utána lehet. Bár ezt épp most fogom megcáfolni, ugyanis a saját kutatásaim alapján kijelenthetem, hogy a saját halálát senki sem veszi észre. Mert nem ott vagy, ahol a tested, a tested van ott, ahol a tudatod. Ez egy holografikus világ, ahol a test csak egy karakter, egy vetítési forma.

Úgy érdemes elképzelni, hogy minden ember minden valóságban egy hálózati végpont. A tudat belép a hologramba, ahol (mint egy videojátékban) lesz egy csomó emberi alakja, akiket (mint egy kalandjátékban) eltérő képsséghalmazzal, eltérő tulajdonságokkal és eltérő mélységekben vezérel. Ilyen értelemben a sakk lehet egy másik kifejező példa, ahol ott ülsz a sakktábla előtt és minden bábu te vagy.

Mi azonban az egyéni tudatunk miatt a bábu szemszögéből látjuk a világot, ahol ebben a kalandjátékban vagyunk a karakterek. Nem érzékeljük ezt a tudati hálózatot úgy, hogy itt mindenki 'mi' vagyunk, hanem úgy érzékeljük, hogy vagyok 'én' és vannak mások. Ennek oka az, hogy két agyféltekénk van, ahol az egyik kapcsolódik a felettes énhez, a másik vezérli a játékunkat. Amikor valakire azt mondják, hogy egoista, teljesen tévúton vannak, amikor az egyéni tudatot teszik ezért felelőssé, mert az csak egy hardver, aminek célja a külvilág felé tükrözés. Vannak más tévutak is.

Ezek közül talán a legnagyobb hatású a lélekvándorlás. A lélek nem vándorol sehova, mert eleve ott van. A félreértést az okozza, hogy úgy véljük, a léleknek egyéni tudata van. Azt hisszük, hogy amikor egy ember meghal, annak az embernek saját lelke van. Ám a hologramnak van egy tulajdonsága, hogy amit hiszel, azt létrehozza neked. Amikor egy ember meghal, más szóval az a hálózati végpont megszűnik, a lélek-része onnan befelé távozik és nem kifelé. Ám mi a valóság jellemzői miatt mindent kifelé képzelünk el, így létrejött a lélekvándorlás fogalma, ami amúgy is hibás, mert helyesen akkor tudatvándorlásnak kellene lennie.

Így gyakorlatilag két spirituális valóság van. Az egyik az első spirituális világ, ami benn van és önmagadban éred el. Ide látogatsz akkor, amikor alszol. A másik a hit által létrehozott külső spirituális világ, ami körülöttünk van láthatatlanul. Amikor lélekvádorlásról beszélünk és ehhez társítjuk azt a hitet, miszerint az adott ember lelke kifelé távozik, zavart hozunk létre, amiben a lélek-részt kifelé tereljük és ebbe a külső (másik) spirituális világba zárjuk. Ha valaki befelé meditál és a halálról kérdez vagy beszél ebben a belső kommunikációban, ott nem is értik, miről beszél. Ennek oka egy sejtésem szerint az, hogy minél beljebb jutsz, annál kevésbé hisznek a külvilág létezésében pont úgy, ahogy itt is van, csak fordítva.


"Úgy beszélsz, mint egy hibbant exoterikus. Méghogy külvilág!"


Az imént említett zavarból akkor válik anomália, amikor te azt hiszed, hogy csak egy spirituális valóság van és magadban összemosod a kettőt. Ez által válik lehetővé az, hogy megszállják a világodat, mert te engeded be őket kívülről a második spirituális világon át és ez okozza azt, hogy nincs tiszta belső kommunikációd az elsővel. Csak álomban, mert álomban egy átlagembernek kikapcsol a racionális egyféltekéje és benne találja magát… egy másik fizikai világban, ami szintén félreértésből jött létre és ahol szintén egynek hiszik a kettőt.

Nem beszéltem még arról, hogy a helyzet azért nem ilyen egyszerű, mert eddig nem vettük figyelembe sem a párhuzamos valóságokat, sem a felső és alsó világokat, ahova a halálod után ugorhatsz. De ha az egy valóságban gondolkodsz, ott is van lehetőséged az időnek egy korábbi pontján ébredni reggel az ágyadban, ami jó lehetőség arra, hogy a hibáid elkerüld, kijavítsd. Amikor ilyen halál utáni ugrás történik mondjuk egy párhuzamos valóságba, csak az ottani emlékeid maradnak, ám előfordulhat az, hogy fura megérzések, látomások, emlékek ugranak be meg nem történt dolgokról. Ezek amolyan apró hibák a matrixban.

A lélek szemszögéből mindegy, te melyik ember vagy (vagy voltál), mert a lélek a teljességet tapasztalja. Hogy te melyik ember vagy, annak csak a test szemszögéből van jelentősége és bizonyos értelemben a tudatéból. A szellem széles spektrumon sugároz, amiből az ember választja ki a magáét, én például az építő-alkotó szellemet kedvelem. De tény az is, hogy van értelme annak, ha egy adott emberhez kötöd a dolgokat életeken át, mert így tudod mérni a fejlődést. Bár ezt megnehezíti az, hogy ezek az előző és következő életek nem egy folyamatos vonalon haladnak, ezt inkább a HDD olvasófejéhez tudnám hasonlítani, ahol az összevissza ugrál a merevlemezen, te mégis folyamatosságot látsz a monitorodon.

A helyzet az, hogy amikor belekezdtem a meditációimba, rájöttem, hogy az előéletemben bekövetkezett fejsérülések okán egyrészről megnyílt az agyam a spirituális világok felé, másrészről sokkal értelmesebb lettem. Kiderült, hogy ezek az egyedi jellemzők kiválóan alkalmasak magasabb dimenziós problémák megoldására, azaz ezeket a kutatásokat nem csak poénból végeztem, hanem a felderített problémák megértésének és megoldásának céljából is. Igenis sokat tehet egy darab ember a világért, ha meg van benne a szükséges elszántság. Annak ellenére mondom ezt, hogy ilyen feladatokat csak objektív szemmel lehet végezni, aminek jót tesz, ha valaki meg sincs keresztelve, ugyanis minden tanult információ egy felderítésre váró helyzetben torzíthatja az eredményt.


Egy isten sem vallásos, csak a híveik.


Aki szigorúan szakmai véleményt hangoztat, ott szex vagy irigység van a háttérben | Anyone who expresses strictly professional opinion has sex or envy in the background