A mi világunk rendkívül egyedi. Legfőképp azért, mert itt kialakult a tudomány. Aminek szintén egyedülálló módon nincs köze a valláshoz. Ha isten létezik, akkor számára mi vagyunk a legértékesebb faj egy olyan példán át értelmezve, egy idézeten át, amit valahol hallottam. A fizikus az atom kísérlete arra, hogy megértse önmagát.

Aki tudóssá válik, végig kell haladnia egy olyan úton, amit iskolák öveznek. Ezeknek az iskoláknak a célja az, hogy átadja azt a tudást, amit mások már megszereztek. Így aki később születik, nem kell elölről kezdenie, hanem onnan teheti, ahol a tudomány aktuális állása van. Eddig az volt a Földön, hogy minden olyan dolog, ami a világ megismerésével kapcsolatos, a vallás területéhez tartozott, ám itt egy olyan különleges világ alakult ki, ami ettől mentesítette magát. Ennek vannak előnyei és veszélyei is, talán ugyanarról a tőről származva.

Ha elgondolkoztál már azon, hogyan lehetséges az, hogy itt a Földön fellövünk egy űrszondát, az elmegy a Marsig, ott földretesz egy önműködő marsjárót, arra az a válaszom, hogy rendkívül fejlett matematikával. A rendkívül fejlett matematika azonban ennél jóval tovább mutat, olyan területekre, amiket egy átlagember már alig érthet meg. Ilyen matematikus belőled is lehet, vagy lehetett volna, ha az iskolában érdeklődsz iránta és szakirányú képzésekre mész. Ehhez az életedet ennek kell szentelned, mert ha te nem teszed, megteszi más. 

A tudomány a bizonyítékokra épül és törvényszerűségekkel dolgozik. Ezek a törvényszerűségek teszik azt lehetővé, hogy egy átlagos elme is képes legyen eljutni oda, amit annak idején rendkívüli elmék fedeztek fel és dolgozták ki a módszertanát. Ám minél több a törvényszerűség, az újonnan született rendkívüli elméknek annál nehezebb dolguk van, mert szembe kell nézniük az intézményesedett átlagelmék uralmával. Nem beszélve arról, hogy ez az uralom megteremtheti az irigység hatalmát, ami akár meg is akadályozhatja mérföldkőnek tekinthető új gondolatok és elméletek megjelenését.

Amikor belekezdtem a spiritualitás tanulmányozásába, előtte alig találkoztam vele. Egy olyan terület ez, ahol nem lehet törvényszerűségeket felállítani, ám kapcsolatban áll a tudományágakkal és a vallásokkal is. Mindenki, aki a világ megismerésébe kezd, tulajdonképp istenkutatóvá válik, legyen álomkutató, matematikus vagy orvos. De tudatosan csakis olyan ember lehet, aki ehhez is tudományos szemmel áll. Ám aki istent tudományos szemmel kutatja, az nem áll meg az első piros lámpánál. Sőt, a másodiknál és a harmadiknál sem. Aki istent úgy kutatja tudományos szemmel, hogy nincs megkeresztelve sem, arra azonnal rányomják az ateista bélyegét. Ám az ateista tagadja isten létezését, ami ellentétes a tudományos szemlélettel. Az ugyanis arról szól, hogy hiába nincs bizonyíték isten létezésére, nem zárhatja ki létezését, mert nincs bizonyíték az ellenkezőjére sem.

A tudományos közeget semmi, de semmi nem különbözteti meg a vallásos közegtől olyan értelemben, ha valaki egy merőben új szemlélettel kezd bele valamibe, amibe előtte már sokan... és részévé váltak az intézményrendszernek, ami erre kialakult. Az intézményrendszeren kívül azonban sosem fog elismerésben részesülni, mert mást állít, mint azok, akik meghatározták a szabályokat és élvezik a területre érkező erőforrások előnyeit. Pláne egy olyan területen, amiben a másoknak bizonyíthatóság erősen korlátozott. Ha pontosan be kellene határolnom, mivel is foglalkozom igazán, arra jutnék, hogy ilyen terület előttem még nem létezett. Léteznek olyan területek, amik rokonságban állnak vele, de ezek csak átfedések és nincsenek egymással teljes szinkronban.

Ha azt mondanám, hogy álomkutató vagyok, ezen azok a tudósok biztosan felháborodnak, akik már rengeteg megfigyelésen és azok dokumentálásán vannak túl, nem beszélve azt a 10 évet, amíg megszerezték az ehhez szükséges kompetenciát, azaz a diplomákat és a rutint, hogy ilyesmivel foglalkozhassanak. Ha azt mondanám, hogy halálkutató vagyok, és ezt is szoktam mondani, az már jóval ingoványosabb terület, ahol annak is meg van az esélye, hogy elismernek olyasvalakit, aki a szükséges diplomák megszerzése helyett erőforrásait inkább az erre való felkészüléssel töltötte. Ha azonban konkrétan kellene megmondanom, hogy mivel foglalkozom, nem tudnék rá olyan választ adni, ami ne lenne félreérthető.

A másoknak bizonyítással itt az a probléma, hogy a spirituális valóságok, amiket más szóval álomvilágoknak is nevezhetnék, irtóznak a bizonyítástól, mert az tönkreteszi az álmokat. Ha én álomban bizonyítékra hivatkozom, az egyenlő azzal, ha itt a hitre hivatkoznék, amit a bizonyítás nélkül senki sem venne komolyan. Önmagának ezen a területen mindenki bizonyíthat, másoknak azonban már nem tud csak akkor, ha ezen a bolygón mindenki átesik a szükséges belső megtapasztalásokon. Enélkül pedig az lenne, hogy előbb utóbb szakrális alakot látnának belém, ha érzékelik a tudatszintem nyújtotta kisugárzásomat. Az elvárt bizonyítástól pedig azonnal pánikba esve válnék nemzetbiztonsági kockázattá, mert ugyan hogyan máshogy tudnám ezt másoknak érthetően bizonyítani, ha nem az Erővel?

A következő kérdés, hogy ez a tudás mennyire piacképes. Ennek a tudásnak semennyire sem szabadna piacképesnek lennie, mert vagy etikai probléma merülne fel, vagy megkérdőjeleződne az ember méltósága. Ha pedig úgy esne, hogy emiatt szűnne meg a piac, elvesztenénk ezt az egyedi világot. 20 éve megállás nélkül foglalkozom csak ezzel egy lakásban, ami biztos egy garázs lenne, ha Amerikába születek. Olyan tudásanyaggal rendelkezem, amivel csak egy a probléma, hogy sem a vallási, sem a tudományos közeg nem lenne felkészült a befogadására. Ha erről beszélnem kell, a téma érthetően átadása okozza a legnagyobb problémát, amihez viszont különleges tehetségem van.

Az új terület elismertetésére sem érzek túl nagy kedvet, mert az egyben egy olyan harc kezdetét jelentené, amit egyszerre kellene megvívnom a tudomány és a vallás papjaival. Ám ha nem teszem, ez a tudás elvész. Ebben a dilemmában az marad az egyetlen út, amit eddig is jártam azokon a tudatszinteken, amik jóval Jézus és mindenki más fölött vannak, akikről valaha olvastatok vagy hallottatok. Hogy hogyan kerültem oda? A körülmények megismételhetetlen együttállása okán, kezdve az előéletemben bekövetkezett fejsérüléseimtől egészen a személyes kvalitásaimig bezáróan, amiknek a rendkívüli intelligenciám csak egy részét jelenti. 

A holografikus gondolkodás alapja az, hogy mindennek két oka van. Az első okot a 3D folyamatos idővonalán élők nem értik, a másodikat pedig a magasabb dimenziók. Azért van mindennek két oka, mert az első ok 3D-ből nézve mindig az ismeretlen jövőben keletkezik, ami felé az események haladnak. A második ok az, aminek létre kell jönnie a múlt-jelen-jövő összefüggésein alapuló folyamatos idővonalon, mert anélkül nem jönne létre az okozat, ami nem más, mint az eseményeknek az első ok felé haladása. Ha abból indulunk ki, hogy az ember számára elérhető a magasabb dimenziókba emelkedés, az első ok csak innentől lesz érthető és csakis az egyes emberek számára, akik teste továbbra is a folyamatos idővonalon marad és állandó értelmezési küzdelemben áll önmagával a második ok miatt.

A magasabb dimenziók segítsége pedig csak addig segítség, amíg az ember azok alatt a dimenziószintek alatt marad. Mert ha azok fölé emelkedik, ugyanazzal a problémával kell szembenéznie, amiről fentebb beszéltem. Az ember abban a tévhitben él, hogy minél magasabb dimenziós, annál nagyobb az uralma mások felett. Ennek pont az ellenkezője igaz! Minél magasabb dimenziószintet érsz el, annál inkább eltávolodsz az anyagi világtól és annál kevésbé lesz számodra fontos a siker, pénz, nők és a csillogás. Ám ez nem csak az egyetlen ilyen probléma, amit két teljesen ellentétes törvényszerűségekkel működő világ egybecsúszása okozott. Ezért létrehoztam valamit, ami a problémát lehetőségként értelmezi és kezeli. Jelentőségét úgysem értené senki, ezért elkészítettem az emberek számára készült és a létező legegyszerűbb kapuját.

Hogy mi az a jól bevált módszer, ami szerint van egy vékony út, amin haladni tudok a megoldás felé? Úgy hívom, hogy mentális rajt-cél programozás, de elkészítettem egy holoGPS nevű holoappot, amit elég csak elindítanod képzeletben a fejedben. Ez után már csak a megérzéseiddel kell követned a saját sugarad, amit magadnak telepítettél és most jönne az, hogy hogyan. A válaszom pedig erre az, hogy jobb, ha mindenre magad jössz rá. De ha nem, az sem gond, mert ha mindenki elkezdene ezzel foglalkozni, az is véget vetne ennek a különleges világnak, amit amúgy egy csomó minden fenyeget.




Ezo (magyar)
Eso (english)

 

Holo Játék

Holo Install


ÉlményPark

WebMap